Az utolsó dolog, amit Isten bárkinek is kíván az az, hogy a pokolba kerüljön. A Biblia azt mondja, hogy Isten "nem azt akarja, hogy bárki is elvesszen" (2Pét.3;9), hanem hogy "minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére" (1Tim.2;4). Isten nemcsak kijelentette, hogy nem akarja, hogy bárki is elvesszen. Be is bizonyította, hogy meg szeretné menteni az embereket, amikor otthagyta a menny dicsőségét, és Jézus személyében eljött a földre, hogy meghaljon a kereszten a bűneinkért (Ján.3;16, Róm.5;8). Miután megfizette a büntetést az emberiség lázadásáért, Isten most kegyelmesen felajánlja a megbocsátás és az örök élet ingyenes ajándékát (Róm.6,23) mindazoknak, akik Jézusba vetik hitüket.
Annak, aki visszautasítja Isten kegyelmét, elfordul a saját lelkiismerete (Róm.2;15) és a teremtett világ bizonyságtételétől (Zsolt.19;1-6, Apcsel.14;16-17), és ellenáll a Szentlélek Krisztushoz vonó munkájának (Ján.16;8), mondván: "Semmi közöm Istenhez", Isten végül megengedi, hogy teljesüljön a kívánsága (2Thessz.1;9). C. S. Lewis szerint "a kárhozatra jutók egy bizonyos szempontból sikeresnek mondhatók, hiszen mindvégig lázadók maradnak ... a pokolajtaját belülről zárják magukra". Azok, akik végül a pokolban kötnek ki, csak magukat hibáztathatják majd. A pokol egy választott út vége, és bizonyos mértékben már ebben az életben is jelen van, minden egyes napon.
Legyen meg a te akaratod:
"Végső soron csak kétféle ember létezik: azok, akikazt mondják Istennek, hogy 'Legyen meg a Te a akaratod', és azok, akiknek Isten mondja majd, hogy 'Legyen meg a te akaratod'."
C. S. Lewis (1898-1963). A nagy Válás, Harmat kiadó 2006. 84. oldal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése