Egyáltalán nem. Krisztus istenségét már az Ószövetség idején is említették, több mint 600 évvel Jézus születése előtt. Ézsaiás próféta megjövendölte, hogy a Messiást "Erős Istennek "fogják hívni (Ézsaiás 6;9). Ez valóban igaznak bizonyult.
Az Újszövetség , amelyet az első században - jóval a níceai zsinat előtt - állítottak össze véglegesen, tela van Krisztus istenségének alátámasztásával. Tamás például így szólítja Jézust: "Én Uram és én Istenem" (Ján.20;28). Pál a következő címet adja neki: "A mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus" (Titusz2;13). János evangéliumának nyitó versében nevezi Jézust Istennek (Ján.1;1). Jézus pedig Isten Ószövetségben használt nevét - "VAGYOK" (2Móz.3;14) - vonatkoztatta magára a János 8;58-ban. Valamint azt állította, Isten az Atyja, amiért néhány hallgatója meg is akarta kövezni, mert ezzel "egyenlővé tette magát Istennel" (Ján.5;18, 10;339.
Emellett számos második századbeli egyházatya (pl. Ignác, Polükarposz, Justinus vértanú, Ireneus és Alexandriai Kelemen) írásai is sokat utalnak Krisztus istenségére.
A negyedik században (Kr. u. 325.) a níceai zsinat határozata csak megerősítette azt, amiben az egyház már mindenütt hitt.
Jézusról:
"Olyasvalaki, aki csupán ember volt, ám olyanokat állított, mint Jézus, nem lenne nagy erkölcsi tanítómester. Az vagy eszelős volna - egy szinten azzal, aki magát biggyantott tojásnak tartja-, vagy pedig maga a pokol ördöge. Választanunk kell. Vagy Isten Fia volt ez az ember, és ma is az, vagy őrült, s valami annál is rosszabb. Bezárhatjuk, mint egy bolondot, leköphetjük, megölhetjük, mint egy démont, vagy lába elé borulhatunk, és Urunknak, Istenünknek nevezhetjük. De ne hozakodjunk elő semmi olyan leereszkedő zagyvasággal, hogy nagy erkölcstanító volt! Ezt a lehetőséget nem hagyta nyitva számunkra. Ez nem állt szándékában."
C. S. Lewis (1898-1963), a Cambridge Egyetem középkori és reneszánsz irodalom professzora; Keresztyén vagyok, Harmat kiadó, 2006. 79-80. oldal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése